Műhelytitkok

1. Hogyan is kezdek el egy történetet?

Az írás legnehezebb módját választom. Jegyzetek, tervek és előkészületek nélkül vetem bele magam az ismeretlen világba. Tehát így érintkezem először a karaktereimmel is, „élesben”. Fogalmam sincs róluk, hogy milyenek, amíg fel nem bukkannak és élni nem kezdenek a lapokon. Beszélnek, megmozdulnak és cselekednek, én pedig minél többet foglalkozom velük, annál inkább megismerem őket. Mintha nem is írnám a történetet, hanem magam is egy olvasó lennék, sodródok a történettel és figyelek. Nekem sajnos nem jött be az, hogy előre megtervezek dolgokat, lényegében ezért írok, hogy felfedezzem a bennem élő világokat. Szeretem ezt csinálni! 😊

2. Hogyan készül el egy kézirat?

Miután a se…mmiből előrántom az egészet. Utána elkezdem ízlelgetni/tapasztalni ezt a világot. Próbálgatom a határokat, szabályokat észrevenni. Körbe járom a szereplőket, igyekszem irányításom alá vonni a történetet és a cselekményt is. Ezt úgy érem el, hogy újra írom az egészet… nagyjából háromszor. Minden utat bejárok és körbe nézek, hogy mi fér bele és mi nem. Ez van, hogy évekig is eltart… (pl Sunderon) Aztán ebből a katyvaszból lesz egyetlen egy kézirat…

3. Hogyan dolgozom a kéziraton?

Ha elkészült a nagy mű, amiben minden benne van, amit szerettem volna belepakolni, hagyom pihenni pár hónapot, majd aztán neki állok tiszta fejjel átnézni. Kiírom a hibákat, azokat megoldom, majd újra és újra míg elég jónak nem érzem. Vizsgálom a ritmust, a leírásokat, a dramaturgiát, szabályokat tisztázok és rögzítek. A Sunderon esetében itt fésülöm össze a szálak sorrendjét is és adom meg a fejezet címeket (amelyiknek még nincs). Ezután kérek előolvasást ismerősöktől és a páromtól.

4. Hogyan lesz végleges a kézirat?

Fogom az előolvasói véleményeket és amiben igazat adok nekik, azt átírom. Itt még előfordul néhány cserebere vagy más szemszögből írok meg egy-egy jelenetet. Van hogy egyes karaktereknek több helyet biztosítok, annak helyet keresni ebben a szakaszban akár hetekig is elhúzódhat. (PL: SD 2. – Jin és Sellm kapcsolatát nem akartam itt még boncolgatni, de rájöttem, hogy a 3. részben nem lesz hely nekik.)

5. Hogyan lesz a kéziratból könyv?

Miután történetileg számomra úgy tűnik tökéletes elküldöm Ildikónak, hogy legyen olyan kedves javítsa ki. Ildikó sok hibára felhívja a figyelmem és ki is javítja helyesírásügyileg is a szöveget. Érthetőbbé teszi a káoszt. Próbálja változatossá tenni a szóismétléseket. És mivel diszgráfiás vagyok, sajnos sokszor nem csak a helyesírásommal van gond, de a szórendemmel is. Van dolga bőven. Hónapokat dolgozik vele. Ha visszakaptam ismét átolvasom. Ismét kiszűröm a hibákat, majd egyeztetek a párommal és átmegyünk rajta még egyszer. Ezután többnyire abban a hitben ringatom magam, hogy elkészültünk. De általában találok valami kivetni valót benne és szétszedem az egészet, hogy aztán újra össze rakhassam és rájöjjek, hogy előtte jobb volt (–.–) És miután visszacsináltam találok egy olyan szarvashibát benne, hogy tépem a hajam és kikészülök. Elpanaszolom a kedvesemnek, hogy ezt hogy nem vettük eddig észre, hát kész baromság és ellentmondás… Kijavítom, veszek egy mély levegőt és azt mondom. Oké… ideje most már akkor formázni a különböző betűtípusokat egységesíteni. Szétesik, nem jó, nincs ilyen stb… végül sóhajtunk egyet és gyönyörködünk!

6. Próba olvasások.

A visszajelzések alapján még egyszer átgondolom, jó lesz-e így. Itt már többnyire azért van bőven sikerélmény. És ad egy kis önbizalmat is, hogy megérte, és egy házilag elkészített regény is lehet igazán jó és igényes egy sokat olvasott szem számára is. (hivatásos szerkesztő, korrektor nélkül és bármilyen kiadói segítség nélkül) Aztán már akkor lehet gondolkodni a borítón, kiadási módon, stb.